Járj a feddhetetlenség útján!

„Én azonban feddhetetlenségemben járok” (ZSOLTÁROK 26:11)

AMIKOR Sátán fellázadt az Éden kertjében, felvetette azt az egyetemes vitakérdést, hogy jogos-e Istennek az összes teremtménye fölötti szuverenitása. Valamivel később azt állította, hogy az emberek csupán addig szolgálják Istent, ameddig ebből hasznuk van (Jób 1:9–11; 2:4). Az emberek feddhetetlensége ezáltal fontos részévé vált a Jehova egyetemes szuverenitását érintő vitakérdésnek.

² Jóllehet Isten szuverenitása nem függ a teremtményei feddhetetlenségétől, az emberek és Isten szellemfiai kimutathatják, hogy miként foglalnak állást ebben a vitakérdésben. Hogyan? Azáltal, hogy megőrzik-e a feddhetetlenségüket vagy nem. Ezek szerint a feddhetetlenség szilárd alap az emberek megítélésében.

³ Jób bizalommal jelentette ki Jehováról: „Megmér engem pontos mérlegen, és megismeri Isten az én feddhetetlenségemet” (Jób 31:6). Dávid, az ókori Izrael királya arra kérte imában Jehovát, hogy vizsgálja meg a feddhetetlenségét. Ezt mondta: „Ítélj meg engem, ó, Jehova, mert én feddhetetlenségemben járok, s Jehovában bízom, hogy meg ne inogjak” (Zsoltárok 26:1). Mennyire létfontosságú, hogy mi is a feddhetetlenség útján járjunk! De mit is takar a feddhetetlenség fogalma, és mit jelent a feddhetetlenség

útján járni? Mi segít nekünk, hogy megőrizzük feddhetetlenségünket?

„Feddhetetlenségemben járok”

⁴ A feddhetetlenség azt a gondolatot hordozza, hogy valaki becsületes, kifogástalan, igazságos és makulátlan. Ám többet jelent annál, hogy csupán helyesen cselekszünk. Azt is magában foglalja, hogy valaki erkölcsileg hibátlan, és teljes mértékben Istennek szenteli szívét. Sátán kétségbe vonta Jób indítékait, amikor ezekkel a szavakkal fordult Istenhez: „Nyújtsd csak ki a kezed, kérlek, és nyúlj hozzá még [Jób] csontjához és húsához is. Vajon nem fog-e szemtől szemben megátkozni téged?” (Jób 2:5). A feddhetetlenség a helyes tetteken kívül a megfelelő indítékokat is megköveteli.

⁵ A feddhetetlenség megőrzéséhez azonban nem szükséges tökéletesnek lenni. Dávid király például tökéletlen volt, és élete során több súlyos hibát is elkövetett. A Biblia mégis azt írja róla, hogy „feddhetetlen szívvel” járt (1Királyok 9:4). Miért lehetett ezt elmondani róla? Azért, mert szerette Jehovát, és neki szentelte a szívét. Készséggel beismerte tévedéseit, elfogadta a feddést, és visszatért a helyes útra. Dávid feddhetetlensége abban látszik, hogy teljes szívű odaadással és szeretettel viseltetett Istene, Jehova iránt (5Mózes 6:5, 6).

⁶ A feddhetetlenség nem korlátozódik a viselkedésnek egy bizonyos területére, például a vallásosságra. Egész életvitelünket felöleli. Dávid feddhetetlenségben „járt”. „A »jár« ige egy fajta »életmódra, életstílusra« utal” — jelenti ki egy forrásmű (The New Interpreter’s Bible). A zsoltáríró így énekelt azokról, akik „feddhetetlenek útjukon”: „Boldogok, akik megtartják [Isten] emlékeztetőit; teljes szívből keresik őt. Bizony nem cselekednek igazságtalanságot. Az ő útjain járnak” (Zsoltárok 119:1–3). A feddhetetlenség megkívánja, hogy állandóan törekedjünk Isten akaratának a cselekvésére, és az ő útján járjunk.

⁷ Ha valaki feddhetetlenségben jár, annak lojálisan ragaszkodnia kell Istenhez, még kedvezőtlen körülmények között is. Ha kitartunk a próbák alatt, szilárdak maradunk a megpróbáltatások ellenére, illetve ellenállunk az istentelen világtól jövő kísértéseknek, abból nyilvánvalóvá válik a feddhetetlenségünk. Megörvendeztetjük Jehova szívét, mivelhogy meg tud felelni annak, aki gúnyolja őt (Példabeszédek 27:11). Jó okunk van rá tehát, hogy elhatározzuk azt, amit Jób is eltökélt: „Utolsó leheletemig sem adom fel feddhetetlenségemet!” (Jób 27:5). A 26. zsoltárból megtudhatjuk, hogy mi segít nekünk feddhetetlenségben járni.

Hogyan szerethetjük Jehovát, ha egyidejűleg félnünk is kell őt?

A Biblia azt mondja, hogy szeressük (Luk 10:27) és féljük is Jehovát (Péld 1:7; 2:1–5; 16:6; 1Pét 2:17). Ha egészséges félelmet érzünk Isten iránt, igen lelkiismeretesen vigyázni fogunk arra, nehogy a nemtetszését vonjuk magunkra. A Jehova iránti szeretetből fakadóan szeretnénk neki tetsző módon cselekedni, és kifejezni nagyraértékelésünket szeretetének és ki nem érdemelt kedvességének számtalan megnyilvánulásáért.

Szemléltetések: Helyénvaló, ha egy gyermek fél attól, hogy felingerli édesapját, de mivel nagyra értékeli mindazt, amit az édesapja érte tesz, ennek arra kell indítania őt, hogy őszintén szeresse az édesapját. Egy légzőkészülékes búvár lehet, hogy azt állítja, hogy szereti a tengert, de egy egészséges félelem tudatosítja benne, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyektől óvakodnia kell. Ehhez hasonlóan az Isten iránti szeretetünknek is egészséges félelemmel kell párosulnia, nehogy olyat tegyünk, amivel a nemtetszését vonjuk magunkra.

„Meg van írva”

JÉZUS nemrég kezdte meg a szolgálatát, és visszatér Názáretbe, ahol nevelkedett. Krisztusnak az a célja, hogy az emberek felismerjék azt a fontos tényt, hogy ő a már régen megjövendölt Messiás. Milyen bizonyítékát adja ennek?

² Nem kétséges, hogy sokan csodát várnak. Hallottak arról, hogy Jézus milyen ámulatba ejtő tetteket hajtott végre. Ő azonban nem ad nekik ilyen jelet. Ehelyett szokása szerint elmegy a zsinagógába. Feláll, hogy olvasson, és átnyújtják neki Ézsaiás tekercsét. Ez egy hosszú tekercs, melyet valószínűleg két rúdra göngyöltek, s melyet Jézus most óvatosan az egyik rúdról a másikra teker, míg meg nem találja a keresett írásszöveget. Majd hangosan felolvassa azt a részt, amely ma az Ézsaiás 61:1–3-ban található (Lukács 4:16–19).

³ Hallgatói biztosan ismerik ezt az írásszöveget; ez egy prófécia a Messiásról. A zsinagógában minden szem Jézusra szegeződik. Néma csend támad. Ezután Jézus elkezdi megmagyarázni – talán részletesen – az olvasottakat: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok.” A hallgatóság álmélkodik megnyerő szavain, de sokan nyilvánvalóan még mindig valamilyen látványos jelet szeretnének látni. Ehelyett Jézus bátran idéz egy szentírási példát, hogy felfedje a hitük hiányát. Nem sokkal később a názáretiek megpróbálják megölni! (Lukács 4:20–30).

⁴ Jézus itt egy mintát állított fel, és a szolgálata során mindig e szerint járt el. Mindenkor Isten ihletett Szavára támaszkodott. Jóllehet a csodáinak nagy szerepe volt abban, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy Isten szelleme nyugszik rajta, de a Szentírásnál semmi sem volt fontosabb számára. Vizsgáljuk most meg a példáját ebből a szempontból. Áttekintjük, hogy Urunk hogyan idézett Isten Szavából, hogyan védelmezte, és hogyan magyarázta meg azt.

Idézett Isten Szavából

⁵ Jézus szerette volna, hogy az emberek megtudják, honnan származik az üzenete. Ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (János 7:16). Egy másik alkalommal így szólt: „semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből, hanem ahogy az Atya tanított, úgy mondom ezeket” (János 8:28). És ezt is kijelentette: „Amiket mondok nektek, azokat nem saját magamtól szólom, hanem az Atya, aki egységben marad velem, ő viszi véghez a cselekedeteit” (János 14:10). Többek között úgy igazolta ezeket a kijelentéseket, hogy újra meg újra idézte Isten írott Szavát.

⁶ Jézus lejegyzett szavainak alapos vizsgálata feltárja, hogy a Héber Iratok könyveinek több mint a feléből idézett vagy szó szerint, vagy tartalmilag. Talán első hallásra ez nem nyűgöz le. Arra gondolhatsz, hogy a három és fél év alatt, amíg nyilvánosan tanított és prédikált, miért nem idézett minden akkor létező ihletett könyvből. Tulajdonképpen lehet, hogy idézett belőlük. Ne felejtsd el, hogy Jézus szavainak és tetteinek csak a töredékét jegyezték fel (János 21:25). Valószínűleg néhány óra alatt fel tudnád olvasni Jézus minden lejegyzett szavát. Most képzeld csak el, hogy néhány órán keresztül Istenről és a Királyságáról beszélsz, és közben a Héber Iratok könyveinek több mint a felére tudsz utalni. Ráadásul Jézusnál a legtöbbször nem voltak tekercsek. A híres hegyi beszédben több tucatszor idézett a Héber Iratokból vagy szó szerint, vagy tartalmilag. És mindezt fejből!

⁷ Jézus azzal, hogy idézte Isten Szavát, kifejezte, hogy mélységesen tiszteli. Hallgatói „elámultak a tanítási módján, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Márk 1:22). Amikor az írástudók tanítottak, szívesen utaltak az úgynevezett szóbeli törvényre, idézve a régen élt, tanult rabbikat. Jézus soha egyetlen alkalommal sem hivatkozott a szóbeli törvényre vagy valamelyik rabbira mint tekintélyre. Ehelyett Isten Szavát tartotta a legfőbb tekintélynek. Újra és újra kijelentette: „Meg van írva”. Több ízben mondta ezt vagy ehhez hasonlót, amikor tanította a követőit, és amikor helyreigazított téves elképzeléseket.

⁸ Amikor Jézus megtisztította a templomot Jeruzsálemben, így szólt: „Meg van írva: »A házamat imádság házának fogják hívni«, de ti rablók barlangjává teszitek” (Máté 21:12, 13; Ézsaiás 56:7; Jeremiás 7:11). E bátor tett után sok bámulatos dolgot vitt véghez, és fiatal fiúk kezdték dicsérni őt, akiket mindez lenyűgözött. A vallási vezetők azonban felháborodottan azt kérdezték Jézustól, hogy hallja-e, mit mondanak a gyerekek. Ő így válaszolt: „Igen. Hát soha nem olvastátok ezt: »Kisgyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet«” (Máté 21:16; Zsoltárok 8:2). Jézus azt szerette volna, ha ezek a férfiak felismerik, hogy Isten Szava alátámasztja az ott történteket.

⁹ Később ezek a vallási vezetők összegyűltek, odamentek Jézushoz és kérdőre vonták: „Milyen hatalommal teszed ezeket?” (Máté 21:23). Ő már korábban teljesen egyértelművé tette, hogy ki a hatalma Forrása. Nem talált ki új tanokat, egyszerűen csak alkalmazta, amit Atyja ihletett Szava mond. Így valójában ezek a papok és írástudók nagyfokú tiszteletlenséget mutattak Jehovával és a Szavával szemben. Rászolgáltak Jézus bírálatára, mely feltárta gonosz indítékaikat (Máté 21:23–46).

¹⁰ Napjainkban az igaz keresztények Jézushoz hasonlóan Isten Szavára támaszkodnak a szolgálatban. Jehova Tanúi világszerte arról ismertek, hogy lelkesen megosztanak egy-egy bibliai gondolatot másokkal. Kiadványaink gyakorta idéznek a Bibliából, vagy utalnak rá. Szolgálatunkra ugyanez jellemző: amikor az emberekkel beszélünk, igyekszünk az Írásokat előtérbe helyezni (2Timóteusz 3:16). Micsoda öröm, ha valakinek felolvashatunk a Bibliából, és beszélhetünk vele Isten Szavának értékéről és mondanivalójáról. A mi emlékezőtehetségünk nem tökéletes, mint Jézusé, viszont nagyon sok eszközünk van, amely neki nem állt a rendelkezésére. A teljes Biblia mellett, amelyet egyre több nyelven nyomtatnak, számos bibliai segédeszközünk is van. Ezek segítségével megtalálhatjuk azt a verset, amelyet keresünk. Határozzuk el, hogy idézni fogunk a Bibliából, és hogy az emberek figyelmét mindig erre a könyvre irányítjuk.

Megvédelmezte Isten Szavát

¹¹ Jézus tapasztalta, hogy Isten Szavát gyakran támadják, ám ezen egyáltalán nem lepődött meg. Imában így szólt Atyjához: „a te szavad igazság” (János 17:17). Jól tudta, hogy Sátán – „a világ uralkodója” – „hazug . . . és a hazugság atyja” (János 8:44; 14:30). Jézus háromszor is idézett az Írásokból, amikor ellenállt Sátán kísértéseinek. Sátán idézett egy verset a Zsoltárokból, és szándékosan kiforgatta. Jézus a válaszában megvédte Isten Szavát, nem engedte, hogy Sátán félremagyarázza (Máté 4:6, 7).

¹² Jézus gyakran megvédelmezte a Szentírást, nem engedte, hogy félremagyarázzák, vagy hogy tévesen értelmezzék. Az akkori vallási tanítók torz képet közvetítettek Isten Szaváról. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mózesi törvényt a legapróbb részletekig meg kell tartani, de nem sokat törődtek azoknak az alapelveknek az alkalmazásával, amelyekre a törvények épültek. Ezzel látszatimádatot mozdítottak elő, amelyre a külsőségek jellemzőek, nem pedig a fontosabb dolgok, például az igazságosság, az irgalmasság és a hűség (Máté 23:23). Hogyan védte meg Isten Törvényét Jézus?

¹³ A hegyi beszédben Jézus többször is használta a „hallottátok, hogy megmondatott” kifejezést, amikor bevezette a mózesi törvény egy-egy részletét. Majd így folytatta: „Én pedig azt mondom nektek”. Ezután megmagyarázott egy alapelvet, amely többet foglalt magában a Törvény látszólagos megtartásánál. Vajon megkérdőjelezte a Törvényt? Nem, megvédelmezte. Például az emberek jól ismerték azt a törvényt, hogy „ne gyilkolj”. Jézus ugyanakkor azt mondta, hogy ha egy ember gyűlöl valakit, azzal már megsérti e törvény szellemét. Ehhez hasonlóan, ha valaki szenvedélyes vágyakat táplál a saját házastársán kívül egy másik személy iránt, azzal megsérti azt az alapelvet, amelyre a házasságtörést tiltó isteni törvény épül (Máté 5:17, 18, 21, 22, 27–39).

¹⁴ Jézus végül ezt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:43, 44). Vajon Isten Szavából származik az a parancs, hogy „gyűlöld ellenségedet”? Nem, ez a tanítás a vallási vezetőktől eredt. Emberi gondolatokkal hígították fel Isten tökéletes Törvényét. Jézus félelem nélkül megvédelmezte Isten Szavát, megóvta az emberi hagyományok káros hatásaitól (Márk 7:9–13).

¹⁵ A vallási vezetők azáltal is támadták Isten Törvényét, hogy túlzottan szigorúnak, sőt kíméletlennek állították be. Amikor Jézus tanítványai egy gabonaföldön áthaladva letéptek egypár kalászt, néhány farizeus kijelentette, hogy ezzel megsértették a sabbatot. Jézus egy szentírási példával védelmezte meg Isten Szavát e kiegyensúlyozatlan felfogással szemben. Idézte az egyetlen olyan részt a Szentírásból, amely arról számol be, hogy a templomban lévő jelenlét kenyerét a szentélyen kívül használták fel; ez akkor történt, amikor Dávid és az éhes emberei megették a kenyeret. Jézus felhívta a farizeusok figyelmét arra, hogy szem elől tévesztették Jehova irgalmának és könyörületének a lényegét (Márk 2:23–27).

¹⁶ Emellett a vallási vezetők a törvény betűjéhez ragaszkodva kibúvókat kerestek, hogy gyengítsék Isten Törvényének az erejét. Például a Törvény megengedte, hogy a férfi elváljon a feleségétől, ha „valami illetlenséget” talált benne, nyilván valami komoly kivetnivalót, amely szégyenbe hozta a háznépet (5Mózes 24:1). Azonban Jézus napjaira a vallási vezetők mentségként használták ezt az engedményt, hogy jóváhagyják azt, hogy a férfi bármilyen okból elváljon a feleségétől, akár azért is, mert a feleség odaégette a férj vacsoráját. Jézus rávilágított, hogy igencsak félremagyarázták Mózes ihletett szavait. Majd visszaállította Jehovának a házasságra vonatkozó eredeti irányadó mértékét, az egynejűséget. Ezzel meghatározta, hogy a szexuális erkölcstelenség az egyetlen elfogadható ok a válásra (Máté 19:3–12).

¹⁷ Ma Krisztus követői szintén késztetést éreznek arra, hogy megvédelmezzék a Szentírást a támadásokkal szemben. Amikor a vallási vezetők azt a látszatot keltik, hogy Isten Szavának erkölcsi irányadó mértékei elavultak, azzal valójában támadják a Bibliát. A Szentírás azáltal is támadásnak van kitéve, hogy a vallások hazugságokat tanítanak, és ezeket bibliai tantételeknek állítják be. Kiváltságnak tartjuk, hogy megvédelmezhetjük Isten tiszta Szavát, amely az igazságot tartalmazza. Ezt például azáltal tesszük, hogy feltárjuk, Isten nem része a Háromságnak (5Mózes 4:39). Valahányszor megvédelmezzük a Szentírást, azt mindig tapintatosan, őszinte szelídséggel és mélységes megbecsüléssel tesszük (1Péter 3:15).

Megmagyarázta Isten Szavát

¹⁸ Jézus az egekben volt, amikor lejegyezték a Héber Iratokat. Mennyire örülhetett annak a lehetőségnek, hogy lejöhet a földre, és megmagyarázhatja Isten Szavát. Gondolj csak arra az emlékezetes napra, amikor a feltámadása után az Emmausba vezető úton találkozott két tanítványával. Mielőtt felismerték volna, elmondták neki, hogy mennyire elszomorodtak és összezavarodtak szeretett Uruk halála miatt. Mit tett ekkor Jézus? „Elkezdve Mózestől és az összes Prófétától, értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak az összes Írásban.” És milyen hatással volt ez a tanítványokra? Később ezt mondták egymásnak: „Hát nem égett a szívünk, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?” (Lukács 24:15–32).

¹⁹ Később, még aznap Jézus találkozott az apostolaival és másokkal. Figyeld meg, hogy mit tett: „teljesen megnyitotta elméjüket, hogy felfogják az Írások jelentését” (Lukács 24:45). Ez az örömteli alkalom biztosan emlékezetükbe idézte azt, hogy Jézus milyen sokszor tett valami hasonlót értük, vagy bárkiért, aki figyelt rá. Gyakran idézett jól ismert írásszövegeket, melyeket úgy magyarázott meg a hallgatóinak, hogy az nagy hatással volt rájuk; új és mélyebb értelmet nyert számukra Isten Szava.

²⁰ Az egyik ilyen alkalommal Jézus a szadduceusok egy csoportjával beszélt. A szadduceusok a judaizmus egyik szektájának voltak a tagjai, kapcsolatban álltak a zsidó papsággal, és nem hittek a feltámadásban. Jézus ezt mondta nekik: „Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek az Isten, így szólva: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké” (Máté 22:31, 32). Egy írásszöveget idézett, amelyet a szadduceusok jól ismertek, és amelyet Mózes jegyzett le, egy olyan férfi, akit nagyra becsültek. Látod ebből, hogy Jézus milyen hatásosan magyarázott?

²¹ Mózes i. e. 1514 táján beszélt Jehovával az égő bokornál (2Mózes 3:2, 6). Ábrahám akkor már 329 éve halott volt, Izsák 224 éve, Jákob pedig 197 éve. Jehova mégis ezt jelentette ki: „Én vagyok” az Istenük. A szadduceusok tudták, hogy Jehova nem olyan, mint a halottak valamely pogány istene, aki egy mitikus alvilág felett uralkodik. Nem, ahogy Jézus mondta, ő ’az élők’ Istene. Mi tehát a logikus következtetés? „Mindnyájan élnek őneki” – szögezte le Jézus (Lukács 20:38). Jehova megőrzi elhunyt szeretett szolgáit az emlékezetében, amely határtalan és soha nem homályosodik el. Annyira biztos az a szándéka, hogy feltámasztja ezeket a személyeket, hogy úgy beszélhetünk róluk, mint akik élnek (Róma 4:16, 17). Ugye milyen csodálatosan magyarázta meg Isten Szavát Jézus? Nem meglepő, hogy „a sokaság . . . ámult” (Máté 22:33).

²² Napjainkban a keresztényeknek az a kiváltságuk, hogy utánozhatják azt, ahogyan Jézus megmagyarázta Isten Szavát. Igaz, a mi gondolkodóképességünk nem tökéletes. Azonban gyakran van lehetőségünk arra, hogy megmutassunk másoknak egy általuk már ismert írásszöveget, és olyan szempontból magyarázzuk meg nekik, amire még soha nem gondoltak. Előfordulhat, hogy egész életükben ismételgették azt, hogy „szenteltessék meg a neved”, és hogy „jöjjön el az országod” anélkül, hogy valaha is megtanulták volna, mi Isten neve, illetve mi az ő országa, azaz Királysága (Máté 6:9, 10, Katolikus fordítás). Milyen nagyszerű, ha lehetőségünk nyílik arra, hogy világosan és egyszerűen megmagyarázzuk az ilyen bibliai igazságokat!

²³ Idézzük, megvédelmezzük és megmagyarázzuk Isten Szavát. Elsősorban így utánozzuk azt, ahogyan Jézus megosztotta az igazságot másokkal. A következőkben vizsgáljuk meg, milyen hatékony módszereket használt Jézus, hogy elérje a hallgatói szívét a bibliai igazságokkal.

[Lábjegyzet]

Az első századi történész, Josephus, aki farizeus volt és maga is elvált, később azt javasolta, hogy legyen engedélyezett az, ha valaki „bármely okból el akar válni, – sok ilyen ok van, –”.

Hogyan követheted Jézust?

● Miért ne engedjük soha, hogy az emberi nézetek vagy hagyományok fontosabbá váljanak Isten Szavánál? (Máté 15:2–11)

● Miért bölcs dolog a Bibliára irányítani a figyelmet, amikor kérdésekre válaszolunk? (Lukács 10:25–28)

● Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, hogy készségesen engedte, hogy Isten prófétai Szava irányítsa az életét és a döntéseit? (Lukács 18:31–34; 22:37)

● Miért Isten Szavára alapozzuk a válaszunkat, valahányszor támadják a hitnézeteinket? (János 10:31–39)

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Jehova - © 2008 - 2024 - jehova.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat